Pivár Ignác

Pivár Ignác a Pest megyei Csobánkán született 1843. április 1-én. Elemi iskoláit és az I-IV. évfolyamú algimnáziumot Vácott végezte. Kisgyermek korától erős vágyat érzett a papi hivatás iránt, ezért a IV. osztály elvégzése után, 1861-ben, belépett a kegyes tanítói rendbe. Pivár önéletrajzában hálás szívvel emlékezik Rónai Antalra, aki ez idő tájban tanára volt és különös figyelemmel kísérte Pivár kezdeti lépéseit. Neki köszönhetően házitanári állást töltött be gróf Crouy Frigyes fiai mellett. Az ittteni élményekről mindig meleg szavakkal emlékezett meg.
A főgimnáziu V-VII. évfolyamát Kecskeméten, a VIII-at és az érettségit Kolozsvárott szerzi meg. Kétéves teológiai kurzus következik, melyet Nyitrán és Pozsony-Szentgyörgyön folytatott. Az utóbbi helyen rajztanári állást töltött be a helyi gimnáziumban.

 


1869. augusztus 12-én Vácott áldozópappá szentelték. Ezután egy évig Kecskeméten volt tanár. 1870-től a budapesti egyetemen tanult pedagógiát és kémiát. 1876-ban kapott tanári diplomát. Saját kérésre öt évig Kolozsváron tanít. Innen Vácra vezetett az út. A kegyesrendi kormányzóság a váci Újoncnevelő Intézet-be irányítja.Ekkortól számíthatjuk Pivár tudatos szakmai munkásságát. Alaposan megismerte a siketnémák oktatását, s az e tárgyban írt kedvezőtlen hangvételű cikkeivel sikerült is nagy szakmai vitát kiváltani és nem kis számú ellenfelet szereznie. 1884-től hitoktató a váci siketnémák intézetében, 1892-től igazgató 1895 októberéig.
Sikeres és maradandó értékű munkát hagyott félbe Vácott, s hogy miért, arról így emlékezik:
"Midőn a Vallás-és Közoktatási Minisztérium a vakoknak a kontinensen párját lelő elhanyagoltsága miatt elhírhedett budapesti országos intézet átvételére kért fel és helyezett át."
A minisztérium, Mihályik nyugdíjazása után, Pivárt az átvételre kiküldött miniszteri biztossá nevezi ki. A 43.489 sz. rendelet alapján az intézeti ügyek vezetésével megbízott igazgató, majd végül október 22-től, az 54.161 sz. érzéseket váltott ki lelke mélyén ez a kinevezés, de az biztos, hogy óriási lendülettel kezdett munkához.
Első dolga volt tantervet készíteni, ami 1895-től, mint ideiglenes tanterv 1902-ig volt érvényben. Ez a tanterv több mindenben eltér a Mihályik-féle Tantervvázlat-tól. Nagyobb szerepet kapott a megélhetést biztosító ipari képzés. A zenei képzés főként az átlagon felüli, tehetséges növendékeket támogatta. Pivár Ignác igazgató úr, kegyesrendi áldozár tapasztalatok alapján megett bölcs intézkedése a zeneileg átlagosan képzett és az éjszakai mulatókban, kocsmákban többnyire elzüllő kilépett vak növendékek számát kívánta e módon csökkenteni. Ismétlő tanfolyam indult be, amely az ipari vagy a zenei képzés túlsúlya miatt elhanyagolt műveltségi ismeretek elmélyítését, bővítését szolgálták. 1897-ben elkészült az új Szervezeti Szabályzat is, melynek leglényegesebb újdonsága a Tanítóképző-tanfolyam beindítása. Itt olyan képesítést szereztek a hallgatók, amely alapján szakemberként dolgozhattak az intézetben. Ez a rövid, néhány évig működő képzés a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szárnyai alá került át.
Pivár a hazai vakok megrekedt ügyének fellendítéséért is sokat fáradozott. 1869 nyarán szervezett a tantestületből egy gyűjtő-bizottságot, melyet egy országos segélyező-egyesületté akart fejleszteni. Kidolgozta az alapszabály-tervezetet is. Az egylet célja, a hazai vakok összes oktatási, nevelési, foglalkoztatási és segélyezési ügyeinek előmozdítása. Az egylet az 1882-ben, Mihályik Szidor által létrejött Vakok önképző, segélyező-és nyugdíjegyleté-nek, a vakok intézete igazgatójából és a tantestületi tagokból álló gyüjtő-bizottságnak egyesüléséből alakult megVakokat Gyámolító Országos Egylet néven. Működését a belügyminiszter 75.087/98 sz. rendelettel hagyta jóvá, s alakuló gyűlését a nagyközönség rokonszenvétől támogatva 1898. december 28-án tartotta.
Szigorú rendet, pontosságot és tisztaságot követelt az a Pivár-féle Házirend, amelyet 1899-ben fogadott el a minisztérium, s ezek megvalósulását a hazai és külföldi látogatók elismerő megjegyzései hitelesítik.
Az 1895/96-os tanévben jelenik meg az első intézeti értesítő. Pivár Ignác nagyívű, távlatokban is gondolkodó terveinek az immár elavulttá vált szűkös épület már nem felelt meg. Új épületre volt szükség. A Mihályik Szidor által vásárolt ún. Foschoff-telken épült, 167 helyiséget magába foglaló, nagy parkkal körülvett épületbe 1901. augusztus 14-én költözött az intézet.
Pivár érdeme, hogy Európa hírűvé vált az Intézet. Külső pompája, belső felszereltsége, ellátottsága, a szakmai munka magas színvonala Pivár Ignác és fiatal kollégái önfeláldozó munkájának eredménye.
Ez a túlhajszolt és rendkívül puritán életmód idővel megviselte Pivár egészségét. Szinte az utolsó pillanatig dolgozott, írt, fordított, széles vállain hordozta az intézet terheit növendékeiért.
Idegrendszeri gondok miatt a kegyesrendi tartományfőnök az irgalmes rendiek budai kórházába helyeztette el 1905. május 1-én, de a szakszerű ellátás ellenére rövidesen meghalt.
Sírját a kegyesrendiek Kerepesi úti sírboltjában helyezték el. Emlékét a csobánkai kápolna falán található emléktábla őrzi, mely 1913. május 4-én állíttatott.

Elérhetőség

Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Kollégium, Fejlesztő Nevelést-Oktatást Végző Iskola Pivár Ignác Tagintézménye Fenyvesi Dóra
tagintézmény-vezető

Zichy Hippolyt utca 16-18
Vác
2600
06 27 316 465 (titkárság)
06 30 713 1054
titkarsag@pivarignac.chazar.hu